A “Schobert Norbi levelet ír a Facebooknak, mert kevesen látják, amit a Facebook oldalára ír” ügy kapcsán ragadtam tollat, de egyébként is nagyon aktuális a téma.
De mégis hányan látják a bejegyzéseket?
Igen, nagyon kevesen látják arányaiban, amit kiírunk egy Facebook oldalra. Nagy átlagban (!) ez a követők (“lájkolók”) kb. 2%-a, azaz egy 10.000 követős oldalnál ez 200 ember a 10.000-ből…
Nagyon fontos, hogy ez átlag. Egy nagyon jól menedzselt Facebook oldalnál ez sokkal magasabb is lehet, de egy nagyon rosszul kezeltnél meg ennél is lehet alacsonyabb. Eltérés mutatkozik, ha 1.000 követő van, ha 10.000, vagy ha 100.000 – a nagyságrend a lényeg -, tehát a konkrét arányok eléggé eltérőek lehetnek.
Hol lehet látni, hogy hányan látják a bejegyzéseket? Egy oldal adminisztrátora vagy kezelője minden egyes bejegyzés alatt lát egy a fenti képhez hasonló mini kimutatást. Persze az elemző központban vannak más lehetőségek is az elemzésre, de a lényeg látszik ebből is.
A fenti képhez tartozó posztot (a bejegyzés angolul “post”, elég gyakori a valószínűleg hibás, mégis elterjedt “poszt” magyarosítás) például eddig 1942-en látták, a világosabb csík jelzi ebből az ún. organikus elérést (tehát kiket értünk el ingyen), a sötétebb csík pedig a fizetett elérést jelzi.
A konkrét példánál durván 1200 organikus elérés volt (eddig), ami egy 10.000 lájkolós Facebook oldal esetén 12%-os elérést jelent. Ez ugye jóval több, mint a 2%, ebből is látszik, hogy a 2% csak egy durva átlag. Egy oldalnál bejegyzésenként is nagyon eltérő lehet az elérés, attól függően, hogy mit, milyen formában és mikor teszünk ki az oldalra.
De nézzük a lényeget: miért lehet azt mondani, hogy mondjuk egy 10.000 követős oldalnál, ha 1.200-an látnak egy posztot, az már átlagon felüli eredmény?
Miért csinálja ezt a Facebook?
Lehet összeesküvés elméleteket gyártani, “gonosz Facebook” rigmusokat szavalni, de nézzünk meg néhány számot: tegyük fel, hogy egy átlagos Facebook felhasználónak van 200 ismerőse, és követ 30 Facebook oldalt. Ennél a valóság valószínűleg nagyobb számokat mutat, vannak erre statisztikák is, de ezek a számok jók lesznek a becsléshez.
Ha minden ilyen Facebook kapcsolatunk napi 1 információt tesz ki magáról, akkor ez 230 bejegyzés egy nap. Persze van, aki nem tesz ki soha semmit, de van aki (vagy ami) naponta többször is posztol, ezért a becsléshez ez is jó lesz.
Ha én minden nap belépek a Facebookra, akkor is 230 bejegyzést kellene végignéznem, ha mindent látnék ezekből. Ha csak minden másnap lépek be, akkor már 460 posztról van szó.
Biztos, hogy mindent látni akarok?
Ha az összes általános iskolai ismerősöm minden posztját látom, meg minden távoli rokonét, meg minden ismerősét, akit egyszer valamiért bejelöltem, plusz az összes általam követett márka bejegyzéseit is, akkor csak idő kérdése, hogy mikor őrülök meg.
Felhasználóként nekem nagyon is jó, hogy nem látok minden bejegyzést, ami a Facebookon keletkezik. És akkor el is jutottunk oda, hogy mitől függ, hogy én mit látok és mit nem, és ezen keresztül azt is megérthetjük, hogy miért látnak 1-1 bejegyzést olyan kevesen.
Először kicsit tágítsuk ki az értelmezési kört arra, hogy mitől függ, hogy látok-e egy bejegyzést, vagy bármilyen más információt, ami a Facebookon keletkezik. Ez utóbbi lehet például az, hogy egy ismerősöm megoszt egy posztot, vagy hozzászól valamihez, vagy “lájkol” egy bejegyzést. Aki Facebookozik, az bizonyára tudja mire gondolok, hiszen ezeket az eseményeket is szokta jelezni a Facebook.
Mitől függ ez az egész?
Három tényező befolyásolja alapvetően azt, hogy látok-e valamit a Facebookon:
- milyen szoros a kapcsolatom azzal, akinél az információ keletkezett
- mekkora a keletkezett információ súlya vagy fontossága
- mikor keletkezett az információ
Ami nekünk most a legfontosabb, az az első pont, mert elég nagy részben ez határozza meg, hogy látom-e egy Facebook oldal bejegyzéseit.
A kapcsolat szorossága azt fejezi ki, hogy milyen (látható) kapcsolatot ápolok azzal a Facebook oldallal, aki épp posztolt valamit. Szoktam-e lájkolni a bejegyzéseiket, meg szoktam-e osztani, hozzá szoktam-e szólni, rá szoktam-e kattintani a megosztott linkjeire, stb.
Minél több ilyen impulzust mutatok az oldal irányába, annál nagyobb az esélye, hogy én láthatom az oldal bejegyzéseit. Megint bővítsük ki a kört, és képzeljük el, hogy ezt az értékelést (hozzávéve a másik két szempontot is) a Facebook minden egyes felhasználó esetén folyamatosan vizsgálja, a felhasználó minden kapcsolata irányába.
Ez alapján pedig kijön, hogy a mondjuk napi 230 bejegyzésből csak a legfontosabb 30-at fogom látni, ami a Facebook saját érdekében is lehetőleg olyan 30 bejegyzés, ami tényleg érdekel, és ebből lehetőleg nem marad ki semmi olyan, ami amúgy érdekelt volna.
Alapvetően ez az egész “rendszer” az oka annak, hogy valaki nem látja a Norbi Update bejegyzéseit, vagy hogy a saját Facebook oldalunk bejegyzéseit olyan kevesen látják.
Mit tehetünk azért, hogy többen lássák a bejegyzéseket?
Az első lehetőség, hogy olyan tartalmakat kell készítenünk, amit szívesen olvasnak az oldal követői, szívesen lájkolják, szívesen osztják meg, kommentelik, szívesen nézik meg az ajánlott linkeket, stb. Ez vezet ahhoz, hogy egyre több követőnél lesz jó helyen a rangsorban az oldalunk, hogy aztán ha írunk valamit az oldalra, akkor tényleg lássák.
A másik lehetőség, hogy fizetünk azért, hogy minél többen lássák a bejegyzéseket. Sokan emiatt mondják, hogy szándékosan csinálja a Facebook úgy a dolgait, hogy kevesen lássák a bejegyzéseket, hogy muszáj legyen fizetni. Ez lehet, hogy részben így van, de remélem, hogy a működés ismertetése után azért látszik, hogy nem is nagyon van más választás…
Biztosan olyan gonosz és rossz dolog, hogy fizetni kell? Lássuk azért be, hogy jelenleg olyan árakon lehet elérni az embereket a Facebookon még fizetéssel együtt is, ami finoman szólva is kedvező. Persze az ingyenességhez képest bármi sok, de hasonlítsuk össze az egy érdeklődő elérésének költségét más eszközökhöz képest. Azért így már nem olyan rossz a helyzet!
Oké, ha valaki rosszul kommunikál, nincsenek igazán céljai, csak “muszájból” posztol a Facebookon, annak valószínűleg nem éri meg. De ugye Ön nem ilyen?
Sőt, én még addig is el szoktam menni, hogy egy jól működő cég számára akár ez pozitív megvilágításba is kerülhet. Arra gondolok, hogy egy ilyen cég meg tudja engedni magának, hogy fizessen az elérésért, a rosszul működő versenytársak nem, így óriási előnyre tehetnek szert az ügyes cégek…
Egyébként van egy kapcsolódó bejegyzésünk a Facebook oldalunkon, ott talál linket a Norbi Update sztorihoz is, ha érdekli!
Ha van kérdés, tegye fel, megpróbálok válaszolni! :)
