Furcsa lehet egy ilyen téma egy online marketinges cég blogján. De ez csak akkor meglepő, ha nem ismersz engem, és nem ismered a Klikkmarketinget. Mi nem egy szokásos cég vagyunk. Rendkívül fontosnak tartom vezetőként, vállalkozóként, hogy lássunk túl a saját orrunk hegyén: hogy miért csináljuk ezt az egészet. Azért csináljuk, hogy jól tudjunk élni – de nem csak anyagi értelemben. Hogy boldogok lehessünk. És ez nem pusztán a saját boldogulásunkat jelenti, hanem azt is, hogy másoknak is legyen jó. Mert ha csak nekem jó, akkor egyedül leszek!
Mert talán a Klikkmarketing teljesen tiszta vállalkozás?
Igazából nem. Mert csak 99%-ban vagyunk tiszták. (Az 1%-ot később elmagyarázom.) Szóval azért erre én ki merem jelenteni, hogy de, mégiscsak egy teljesen tiszta vállalkozás a Klikkmarketing. És természetesen én is úgy kezdtem (mármint én, Gál Kristóf, a Klikkmarketing alapítója és vezetője), ahogyan mindenki más. Nem volt minden tiszta, ó dehogy volt. Az viszont már olyan rég volt (sok-sok éve), hogy ezt nyugodtan le merem írni. Aztán volt egy pont a vállalkozásomban, és egyben az életemben, amikor ezen elkezdtem változtatni. Most már azt mondom, hogy egyszerűen nem érdemes másként csinálni, csak tisztán.
Ezt persze nem lehet máról-holnapra elérni, ha most te is a szokásos stiklikre támaszkodva vállalkozol, mert valószínűleg az egész céged pénzügyi rendszere ahhoz van igazítva, hogy
- nem kell (annyi) járulékot fizetni a munkatársaknak,
- nem kell (annyi) adót fizetni minden másra,
- emiatt nem kell olyan magas árakat használni,
- emiatt nem kellenek olyan jó vevők, és a többi.
Valószínűleg az egész céged DNS-ébe bele van égve, hogy csak úgy fenntartható az egész, hogy ezek a stiklik megvannak.
A cél nem is az, hogy máról-holnapra tisztára válts. Hanem hogy kitűzd célul azt, hogy elkezded a transzformációt, és előbb-utóbb teljesen tiszta lesz a te céged is.
Ez az írásom remélhetőleg ehhez ad motivációt, tudást és akár eszközöket is.
Mit jelent az, hogy “tisztán vállalkozni”?
Valójában mindenkinek mást. Valakinek talán azt, hogy alapvetően nem csap be másokat. Hogy viszonylag korrekt üzleti kapcsolatai vannak. Hogy mit csinál (vagy mit nem csinál) a számlákkal, az adóval vagy a munkatársak bérével, az sokaknak egyáltalán nem jelent dilemmát, és nem is tartja problémásnak, ha ezen a téren nincs “rendben” a cége működése.
Nem akarok ebből morális kérdést csinálni. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy én vagyok a vállalkozói Teréz Anya (ráadásul férfiként), olyan nagylelkű vagyok az állammal. Hogy nincs jobb dolgom, mint adót fizetni. Hogy ne lenne jobb helyen a pénz nálam. Nem azt mondom, hogy nem vagyok rendes (adófizető) srác, de hiba lenne, ha ez egy “jó ember – rossz ember” kérdésre futna ki.
A tisztán vállalkozás az én értelmezésemben (és erről szól ez az írásom is) azt jelenti, hogy minden szabályt, törvényt, előírást teljesen betartunk. Mivel könnyen lehet, hogy még ez sem egyértelmű, ezért inkább részletezem:
- mindenről adunk számlát, ami bevételt generáló tevékenység, tehát nem úgy “veszünk ki” jövedelmet a cégből, hogy az be sem megy igazából a cégbe,
- mindenről kérünk számlát, ami a cég költsége, és azt a cégből is fizetjük, hiszen nincs “fekete” számla, nincs egy külön “fekete pénz” boríték, amivel variálni tudunk,
- minden adót és járulékot rendesen befizetünk, azaz ÁFÁ-t, IPÁ-t, munkaadói járulékokat, társasági adót, KIVÁ-t, meg mindent, ami ránk vonatkozik,
- minden munkatárs 100%-osan be van jelentve arra a bérre, amit ténylegesen megkap, tehát nincs borítékos fizetés, nincs KATÁ-s bújtatott foglalkoztatás, és a többi nyalánkság,
- hivatalos formában veszünk ki vállalkozóként pénz a cégből (tehát nem számlát veszünk, nem ATM-ből vesszük fel simán a pénzt a cég számlájáról, nem tulajdonosi kölcsönnel ügyeskedünk), például osztalék formájában,
- nem számoljuk el a családi nyaralást céges útnak kamuból,
- nem céges számlára vesszük az otthoni TV-t, mosogatógépet, és társait a cég pénzéből fizetve,
- nem játszunk arra, hogy 2 évente KFT-t cserélünk, és így nem fizetjük ki a felgyűlt adót (tipikusan ÁFÁ-t), a beszállítókat, esetleg a munkatársakat.
Tehát röviden: úgy működtetjük a vállalkozásunkat, ahogy azt a jogalkotók kitalálták, és ahogyan azt mindenki csinálná, ha a cége elég pénzt tudna neki termelni, vagy nem lenne túl kapzsi. Itt is megjegyzem újra: nem azért érdekes ez alapvetően, mert aki nem csinálja, az valami gonosz alak, és erkölcsileg kötelességünk lenne bármi hasonló, hanem mert szerintem így érdemes. Később elmagyarázom, hogy miért.
Miért nem vállalkozik mindenki tisztán?
Lehetne erről egy harminc elágazásos okfejtést írni, miszerint mindenki más miatt, de a valóság szerintem pár szóban leírható:
Aki nem tisztán csinálja, az azért teszi, mert tisztán nem tud annyi jövedelmet generálni magának, amennyire igénye lenne. Vegyük észre, hogy ez nem függ a vállalkozás méretétől, vagy a vállalkozó jövedelmének nagyságától: ha valakinek évi 1 milliárd a jövedelme, lehet, hogy az sem elég neki, érted…
Azt is vegyük észre, hogy az igény és a szükség mennyire mást jelent. Ha szűken mérve nézzük, hogy mennyi pénzre van szüksége egy családnak az élethez, akkor sokkal kevesebb embernek kellene trükköznie, mert elég volna az is, amit a mostani vállalkozása tisztán megtermel. Csakhogy ugye az nem elég, mert az igények, azok bizony mindig egyre magasabbak.
De miért nem tudnak olyan sokan elég jövedelmet generálni maguknak?
- A legtöbben közülük egyszerűen nem tudják, hogy hogyan kell. Nem elég képzettek a vállalkozás különféle területein, tehát azt sem tudják, hogy mit kellene csinálni. Vagy sokan közülük tudják, de mégsem tudják azt végrehajtani. Jellemzően a félelmeik miatt. A félelem attól, hogy nem tudom megcsinálni. Vagy félelem attól, hogy mi van, ha meg tudom csinálni, és utálni fognak, ha gazdag leszek. És hasonlók.
- Sokaknak pedig egyszerűen a sok sem elég. Szerintem ez a veszélyesebb, mert ennek a versenyfutásnak lehet, hogy sosem lesz vége. Már 100 milliárdod van a bankban, már a világ minden táján van házad, már nem tudsz nagyobb hajót venni, de még mindig csak pörgeted magad. És vigyázz, ez most már-már komikus példa, de sokkal kisebb léptékeknél is jelen van ez az életünkben – talán a tiédben is.
A legnagyobb hazugság a nem tisztán vállalkozók körében
Mi az, amit a legtöbben mondanak, akik nem tisztán vállalkoznak?
“Azért nem csinálom tisztán, mert túl magasak az adók, a kormány ellopja a pénzt, lehetetlen kitermelni a költségeket, a vevők nem elég igényesek” – és a többi hókuszpókusz (ezek valamelyike, vagy ezek kombinációja).
Én nem azért vagyok most itt, hogy helyeseljek ezekhez a (szerintem) hazugságokhoz. A hazugságot úgy értem, hogy valószínűleg magunknak is hazudunk ilyenkor. Én is hazudtam anno. Mert amúgy sok ilyen felvetéssel én is egyetértek. De a nem tisztán játszók legtöbbször nem a kormány meg az adók miatt nem csinálják tisztán, amit csinálnak. Hanem a legtöbben
azért nem csinálják tisztán, mert csak a nem tiszta verzióban életképes a vállalkozásuk. Ha elkezdenék tisztán csinálni, csődbe mennének.
Nem rossz emberek, akik nem csinálják tisztán. Te sem vagy rossz ember. Én sem voltam, amíg nem csináltam tisztán. Egyszerűen nem láttam én sem más megoldást. Teljes hitemmel hittem, hogy én csak azért csinálom ezt, mert másképp nem megy.
Kellett egy nagy felismerés ahhoz, hogy beismerjem magamnak: igazából azért csinálom ezt, mert nem vagyok elég jó vállalkozó ahhoz, hogy az egészet teljesen tisztán is meg tudjam csinálni.
Mert ahhoz magasabb árak, ahhoz jobb marketing, ahhoz jobb cégszervezés, bizonyos esetekben jobb munkatársak kellenek. És egy jobb vezető, egy jobb vállalkozó. Baromi nehéz ezt felismerni, kimondani, és aztán nekimenni annak, hogy ez így nem mehet tovább.
A kulcs amúgy szerintem ez. Mármint elérni oda, hogy kimondd magadnak:
Ez
így
nem
mehet
tovább.
Leírom még egyszer, hogy világos legyen, abszolút nem a nem tisztán játszókat akarom bántani (max kicsit provokálni, hogy kimozduljanak a kényelmes önbecsapásból):
Természetesen én is úgy kezdtem (és aztán sokáig úgy is folytattam), hogy nem csináltam tisztán, a szokásos trükköket bevetve, amiket mindenki ismer. Aztán ráébredtem, hogy ezt nem “ez az ország” kényszeríti rám, hanem én nem vagyok elég jó vállalkozó ahhoz, hogy másképp csináljam. Tisztán.
Csak 99% tisztaság?
Hogy lásd, nem vagyok szent, beismerek pár stiklit, amit még mi is csinálunk. Nyilván nem vagyok hülye, hogy beismernék itt komolyabb törvényszegéseket – de szerencsére ilyenünk nincs, tehát nincs is mit bevallani ezen a téren. Néhány példa, hogy mi az, amin még én is tudnék javítani, hogy elérjük a 100%-ot:
- Van “céges” elektromos rollerem. Valószínűleg ez amúgy oké, de ha minden erkölcsi, morális, jogi és egyéb szempontot behozunk, akkor igazából ez inkább egy privát eszköz, ezért zsebből kellene megvenni. A cég vette nekem, mert végülis azért dolgozni is ezzel járok (tényleg). Vannak más olyan “céges” eszközeim is, amibe bele lehetne kötni, ha valaki nagyon akar. Nekem ez belefér, de az igazi az lenne, ha ez sem lenne, nem igaz?!
- A szülinapokon (amiket mindig megünnepelünk a cégben) a tortáról nem kérünk számlát, hanem zsebből szoktam kifizetni, mert minek fizessünk rá 50% adót. Igazából ez nem is szabályellenes, csak muszáj írnom valamit ide. :)) Valójában szerintem az az igazi, ha ez is cégből menne, mert akkor nem kell SEMMIVEL variálni, hogy én most kp-t adok, meg megveszi valaki zsebből, aztán visszaadom és így tovább. De én is belátom, hogy ez már a szőrszálhasogatást súroló probléma. Most, hogy ezt leírtam, igazából nem is értem, hogy miért zsebből fizetem ezt, hiszen a szokásos élelmiszer beszerzéseinket (pl. tej, rizstej, kávé, müzliszelet, ilyesmi) sem zsebből fizetem, hanem céges pénzből, amire rájön ugye az 50% adó. Teljesen hibásnak gondolom ezt az adót, totál értelmetlen, de ahogy később is írom: én nyugodtan akarok aludni, és nem akarok ilyeneken “variálni”.
- **** *** ******** * ****** ** ******* **** *** ******** * ****** ** ******* **** *** ******** * ****** ** ******* **** *** ******** * ****** ** ******* ** ******* **** *** ******** * ****** ** ******* ** ******* **** *** ******** * ****** ** ******* ==>> Ez olyan téma, amit el akartam mondani a korrektség jegyében, de nyilvánosan nem merem azért leírni.
De miért éri meg tisztán csinálni?
Jöjjön a lényeg a sok papolás után. Mi a fenéért érné meg sokkal nagyobb költségekbe verned magad azzal, hogy a munkatársakat rendesen bejelented? Miért érné meg, hogy sokkal többet adózol, és így kevesebbet tudsz kivenni? Szóval, miért éri meg?
Én azt tudom csak leírni, hogy NEKEM miért éri meg. Ezek az én motivációim, nem feltétlen fontossági sorrendben. Nem lepődnék azért meg, ha párnál magadra ismernél.
Miért #1: Nyugodt alvás
Bevallom, én sosem játszottam annyira nagyban a trükközést, hogy olyan elképesztő kockázatot kellett volna bármikor vállalnom. És ez egyben egy hatalmas rizikó. Mármint az, hogy ezt hittem. Kis hal vagyok én, kit érdekel. De aztán elkezdtem számolgatni, hogy ugyan lehet, hogy nem játszom olyan nagyban, de azért ha megnézzük a büntetési tételeket, akkor ott olyan dolgok jönnek ki, amiket én nem akarok nap mint nap kockáztatni. Egy évet se akarok ülni. Felfüggesztettet se akarok kapni. Nem akarok bűnözővé válni – mert nem vagyok az.
Szóval, lehet, hogy ez csak egyéni dolog, de engem egy ponton nagyon elkezdett zavarni, hogy állandóan variálni kell mindennel. Nem olyan sokat, de pont többet annál, mint ami kényelmes. Most már sok-sok éve nyugodtan alszom. Semmilyen okom nincs semmi aggodalomra. Lehet, hogy kevesebbet “keresek”, mintha variálnék ezzel-azzal, de nekem nem éri meg a nyugalmam feladását ez.
Miért #2: Nem degradálod le magad
Miért alázod meg magad azzal, hogy csak a csalás kisebb-nagyobb módozataival tudsz vállalkozni? Hát ennyire nem becsülöd meg magad, hogy képes lennél másképp is csinálni? Persze nem ismerlek, lehet, hogy tényleg nem vagy többre képes. De tényleg nem vagy?
Engem az is elkezdett anno zavarni, hogy az futott a fejemben gondolatként, hogy tényleg ilyen nyomorult vagyok, hogy nem tudok egy teljesen becsületes, tiszta vállalkozást építeni? Csak erre vagyok képes? Ne már! (Fontos: nem gondolom, hogy te nyomorult vagy, ha nem tudod tisztán csinálni, de én magamat ezzel sokkoltam úgymond, hogy felébredjek!)
Miért #3: Nagyban csak így lehet
Ha egy kis garázscég, ha egy kis vállalkozásocska a végcél, akkor végülis mindegy. De ha egy szinten túlra akarod fejleszteni a céged, ha valami nagyobbacska terved van (és itt nem csak az a nagy, hogy te leszel az új Mészár… Microsoft), akkor az nem fog menni kettős- vagy hármas könyveléssel. Az nem fog úgy menni, hogy majd 20 embernek borítékozol.
Nyilván lehet mondani, hogy az igazán nagy cégek meg nagyobb szinteken csalnak. Az lehet, hogy sok nagy cég szemtelenül nyomja az “adóoptimalizálást”, de az biztos, hogy az 50, 100 vagy 1000 fős cégek nem variálnak alapvető és nyilvánvaló csalásokkal, ahogyan itthon az szinte elfogadott. Ha nagyobb terveid vannak, akkor muszáj kitisztulnod. (Valójában ismerek olyan 50 fős céget, ahol még azért finoman szólva “variálnak”, tehát az én mércémmel azért egészen nagyban is lehet ezt nyomni… csak kérdés, hogy mi az ára?)
Miért #4: Jobb munkatársak
Egy igazán jó munkatárs nem fog már borítékozással meg KATÁ-zással bohóckodni. Mert ő is pontosan tudja a saját értékét. És nem akar olyan helyen dolgozni, ahol az a norma, hogy őt olyanra kényszerítik, amit igazából nem akar, és csak kényszerből vág ehhez esetleg jó képet. (Ha véletlen munkavállaló vagy, akit borítékozással vagy KATÁ-zással sanyargatnak: ne hagyd! Keress egy olyan helyet, ahol nincsenek ilyenek!)
Igen, ki merem jelenteni, hogy a legjobbak nem mennek bele a trükközésbe – amennyiben már “felébredtek” ezen a téren. A “legjobb” nálam nem csak egy szakmai mérce, hanem emberi, morális is. Lehet, hogy vannak baromi jó szakemberek, és akár morálisan is “oké” emberek, akik mégis belemennek. De én az “oké” szint FÖLÉ akarok lőni, ha érted. Azt is életszerűnek tartom, hogy egy minden szempontból jó ember is belesodródik ilyesmibe, mert nem tudja elképzelni, hogy másképp is lehet. Én sem tudtam korábban elképzelni, szóval ilyen azért van.
Miért #5: Nem vagy zsarolható
Nem voltál még olyan helyzetben, hogy ki akartál rúgni valakit, de megremegtél attól, hogy a munkatárs “túl sokat tud”? (Ha nem voltál, de ezt csinálod, akkor szinte biztos, hogy leszel!) Vagy azért, mert egyszerűen borítékozás megy, vagy esetleg eddig ő segített a kettős könyvelésben, vagy bármi hasonló? Ne kerülj ilyen helyzetbe, de azért nem egy olyan sztorit hallottam, hogy komoly gondja lett a vállalkozónak abból, hogy megszorongatták volt munkavállalói a stiklik miatt. (Persze az a munkavállalónak sem jó, ha ilyen ügybe keveredik, szóval, aki elég bátor és dörzsölt, azt ezzel nehezen lehet zsarolni, de azért “akkor is”, ne legyünk ennek kitéve, nem igaz?)
De nem csak az a veszély, hogy valaki megzsarol. Az szerintem ennél is nagyobb valós kockázat, hogy inkább nem rúgsz ki valakit (netán nem rúgsz ki senkit), mert annyira félsz ettől a helyzettől, hogy inkább hagyod, hogy rosszabb munkatársaid legyenek, csak ne piszkálódjon fel a téma. Vagy kirúgod, de egy számodra nagyon előnytelen “kilépési csomagot” tud kialkudni az illető a zsarolási helyzet miatt.
Miért #6: Így tudod rendesen elkölteni a pénzt
Ha véletlenül vásárolt számlákkal lapátolod ki a pénzt a cégedből, akkor mit fogsz mondani a NAV-nak, ha beüt egy vagyonosodási vizsgálat, és megkérdezik, honnan van 3 lakásod? Ha nem tudod például rendesen befektetni a pénzed, mert félsz (jogosan), hogy annak nyoma lenne, akkor tudod, hogy mennyit buksz ezzel mondjuk hosszabb távon?
Számold ki nyugodtan, hogy már évi néhány milliós be nem fektetett jövedelmen mennyit buksz azzal, hogy nem fekteted be, hanem egy széfben tartod készpénzként mondjuk? Nem akarok túl pénzügyi irányba elmenni, de ha rendesen számolsz, akkor könnyedén kijöhet az, hogy egyszerűbb és okosabb lenne rendesen leadózni és utána legálisan befektetni a pénzt.
Vagy egyszerűen csak: tényleg nem zavar, hogy az anyósod nevén van az ingatlanod, mert neked “papíron nem lehetne” saját ingatlanod, mert papíron nincs rá pénzed? Lehet, hogy csak én vagyok kényes, de én megőrülnék, ha így kellene élnem.
Miért #7: Példamutatás (családnak + másoknak)
Azt akarod tanítani a gyerekeidnek, hogy apáért (vagy anyáért) igazából bármikor jöhet a NAV, mert hát végülis vállalkozók vagyunk, vagy mifene? Vállalkozás = trükközés, csalás, variálás? Azt akarod, hogy a gyereked ugyanezt csinálja majd, ha vállalkozó lesz? Vagy nem örülnél, ha veled együtt minden vállalkozó barátod nyugodtabban élne, mert mindenki merne bankkártyával fizetni bárhol, mert nem baj, ha annak nyoma van, hiszen legálisan van pénze mindenkinek?
Miért #8: Csak így lesz jogos, ha rákérdezel dolgokra…
Ha te magad is minden számodra elérhető módot “kihasználsz” a sumákolásra, akkor milyen jogon kiabálod felfelé azt, hogy miért van annyi stadion, vagy miért lopják el egyesek a pénzt? Igazából te is csak azt csinálod, ami a saját szinteden elérhető legnagyobb trükközés. A “legfelsőbb szint” és közted csak annyi a különbség, hogy neked kisebbek a lehetőségeid.
Azt mondják, hogy minden társadalomnak olyanok a vezetői, amilyet megérdemel. Pontosan olyan. Se nem jobb, se nem rosszabb. És most nem kifejezetten az aktuális kormányra gondolok, hanem a teljes politikai felső szintre. Nem várhatjuk el, hogy “ők” jobbak legyenek, ha “mi” sem vagyunk jobbak.
Miért #9: A vonzás törvénye
Ez létezik, ha hiszel benne, ha nem. Nem “A Titok” című könyvre gondolok, vagy valamilyen ezoterikus hókuszpókuszra, hanem arra, hogy a hasonló dolgok tényleg vonzzák egymást. A trükközős cégek trükközős cégekkel üzletelnek. Mert ha az én cégem pénzügyi rendszere a trükkökre alapszik, és csak olcsón tudok beszerezni árut, mert csak így éri meg, akkor kénytelen leszek olyan beszállítót alkalmazni, aki maga is trükközik, hiszen ő is csak úgy tud olcsón adni mindent.
Vagy gondoljunk a munkatársakra! Ha a cégem a csalásra van berendezkedve, és a munkatársaimat is végülis csalásra kényszerítem (bár lehet, hogy nem is kell kényszeríteni), akkor miért csodálkozom majd, ha például ők sem korrektek? Akár egy az egyben lopnak, vagy csak a munkaidőt csalják el, vagy csak sumákolnak itt-ott. Nem kell nagy dolgokra gondolni, de ha a te etikai szinted nincs elég magasan, akkor a munkatársaidtól sem várhatod ezt el. (Vagyis… elvárhatod, csak azért ez furcsa, és nem fog működni.)
A legjobb cégek, a legjobb emberek nem akarnak olyanokkal együttműködni, akiknek lényegesen alacsonyabb az értékrendje, mint az övék. Én is abszolút megnézem például, hogy milyen partnerekkel dolgozom együtt, nem beszélve a munkatársaimat. Ha te egy nyilvánvalóan trükköző cég vezetője vagy, akkor – hacsak nem titkolod ezt jól – esélyed sincs, hogy a partnerünk legyél, de még az ügyfelünk se leszel túl sokáig valószínűleg. (Itt is megjegyzem: nem a pillanatnyi állapot a ” probléma”, hanem a szándék. Az engem nem annyira zavar, hogy most mit csinálsz. Az zavarhat, ha nem próbálsz ezen változtatni!)
Vitatkoznál, hozzászólnál, kérdeznél?
Ehhez az írásomhoz tartozik egy poszt is a Facebook oldalamon, ahol hozzá tudsz szólni, és tudunk beszélgetni is a témáról. Ezt a posztot konkrétan itt találod. Egyet kérek, hogy normális, kedves hangnemben szólj hozzá!
Hogyan tovább?
Ha tetszik neked ez az írás, mert már a tisztulás útján vagy eleve, vagy most kaptál egy akkora motivációt, hogy bele akarsz vágni, akkor ajánlom figyelmedbe a Vállalkozóból >> Vállalkozás című könyvem, amiben rengeteg olyan tanács, tipp, sztori és minden más van, amivel képes leszel egy tiszta vállalkozást építeni – és vezetni. Van egyébként több kiadványunk is (nem csak könyvek), köztük több olyan anyaggal is, ami abszolút segíthet a vállalkozói életedben. Hozzáférhetsz például korábbi előadásaimhoz, akár egész napos tréningjeimhez is, ha körbenézel az előadás felvételek között.
